A film az 1949-51-es idõszakban a Pitesti-i és a szamosújvári börtönben magyar diákok által is elszenvedett "átnevelés" megrázó felelevenítése. „ ... Az erdélyi emberek valahogy nem hitték, hogy a játszmának vége és hosszú időre megpecsételődött a sorsuk: a szovjetek által betelepített román kommunista uralom rabjaivá váltak. „Küszöbön a harmadik világháború” suttogták. A fiatalokkal könnyen el lehetett hitetni, hogy érdemes szervezkedni. Egy tapasztalt és nyugati kapcsolatokkal rendelkező 30 éves jogász, Leitz György kezdeményezésére tizenegy kolozsvári és magyarvistai fiatal arra szövetkezett, hogy majd fegyveres partizánakciókkal harcol az amerikaiak oldalán a kommunizmus ellen. A háború után nem volt nehéz egy-két rozsdás fegyvert is találni ... „ „ ... Pitesti. Tragikus jelképpé vált városnév. A Pitesti-i börtönbe gyűjtötték össze az 1950-ig letartóztatott egyetemi hallgatókat, hogy alávessék őket az u.n. átnevelésnek. Válogatott kínzásokkal arra kényszerítették őket, hogy minden addig be nem vallott bűnüket és kapcsolataikat felfedjék. Be kellett árulniok börtöntársaikat, kényszerítették, hogy lábbal tapossanak és gúnyt űzzenek mindenből, ami addig számukra szent volt: családjukat, szerelmüket, vallásukat a legocsmányabb rágalmakkal, csúfolódásokkal kellett hangosan gyalázzák. Összezárták őket a korábbi rabtársaikból lett átnevelő hóhérjaikkal, akik nappalokon és éjszakákon át felváltva, szinte megszakítás nélkül, hihetetlen találékonysággal kínozták őket ... ” (részletek a film szövegéből)

Az átnevelés poklában. In iadul reeducarii I. (33,44)

Az átnevelés poklában. In iadul reeducarii II. (35,56)

Az átnevelés poklában. Képek.