A katona remegve hasalt a cserjés szélén. Az éjszaka ó foszlányait hasogatta a falu mögött pirkadó hajnal. A cikázó, robajkísérte fényekkel versengve, mohón takarta fel a tájat s a tájban vergődő falut, mely három napja állja útjukat fog­csikorgatva. Egyre fáradtabban, már hörögve, de még éles karmokkal. Eleven testével keresztbe fekszik a széles úton s tartóztatja a gépek, az ágyúk, a lovak, a seregek haladását.

- Átkozott falu! Átkozott vadállat! Nem bírsz megdögleni!? Lihegve, gyűlölködve nézi....

Alíghanem kilyukadt a cipőm, - állapította meg a gyermek. Kellemetlen, hideg nedvességet érzett lábán, amint hasztalan kerülgette a settenkedő tócsákat. Egy fához támaszkodva felemelte bal lábát s komolyan vizsgálgatta a cipőjét. Lehet, hogy karácsony után nem mehetek iskolába, - volt a vizsgálódás eredménye. A meglóbált fáról nyaka közé esett egy marék lucskos hó. Megrázkódott s tovább ugrott. Hátán megzörrent deszkából szögelt táskája. A fák koronájára boruló szürke ég sajnálkozva ejtett néhány pelyhet a sárra...

Fe­ke­te Kőrös bá­na­tot kö­röz ...

...1944. au­gusz­tus 23-án Ro­má­nia fegy­ver­szü­ne­tet köt. Pár nap múl­va lel­készt ne­gyed­ma­gá­val in­ter­nál­ják Belényesben, 10 nap múl­va 3 na­pi itt­hon­lét után he­ted­ma­gá­val új­ra el­hur­col­ják s csak szep­tem­ber 27-én tér­het ha­za az Arad me­gyei Kishalmmágyról, aho­vá a töb­bi hat gyan­tai s 84 Bi­har me­gyei ma­gyar lel­késszel, ta­ní­tó­val s vi­lá­gi em­be­rek­kel gya­log haj­tot­ta a rend­őr­ség s ahol őket ál­la­ti­as kö­rül­mé­nyek kö­zött tar­tot­ták ..

Olosz Lajos lelkész, költő is köztük volt. Két versében is emlékezik a lágerre.

/részlet a gyantai Presbitériumi jegyzőkönyvből/.