De hol az ember? A művész? Ki volt? Milyen szél vagy fergeteg sodorta erre a tájra, amely maga még nem bírt művészt nevelni, mert rögeit kilúgozta a hamu és a vér... Nézem a kupolát s ott a ködbevesző, allegorikus alapokon egy arcot keresek. Hátha engedett a kísértésnek s néhány vonást önmaga arcáról is odaejtett. Fáradt már a szemem a hosszas felfelé tekintéstől, fáj minden idegszála, de mű nem ereszti el, végre a táncoló vérerek szövevénye mögött, Lukács evangélista ökrének lábánál feltűnik néhány festett betű, egy név: SCHÖPF.