Köztudott tény, hogy a két világháború utáni békeszerződések következtében a magyar nemzet nemcsak a Magyar Köztársaság határai között, hanem a Kárpát medencében kisebb tömbökben és szórványokban több, mint kétszer nagyobb területen él. Ez a történelmileg kialakult sajátos helyzet tette, és teszi szükségessé, hogy az országhatárokon átsugárzó média ne csak a saját állam területén lakó lehetséges nézőket vegye figyelembe, hanem a szomszédos országokban nagy számban élő magyarokat, sőt a magyar nyelvet ismerő más nemzetiségűeket is.
Az a körülmény, hogy a közszolgálati műsorszórók sugárzása, és ennek következtében a működési területe átterjed más államokra is, gyökeresen más médiapolitikai gondolkodást feltételez, mint amilyen a kommunista korszak mono-centrikus, a két kategóriát, a nemzetet és az államot egymással azonosító alapelve volt.
Ugyanakkor a ma már oldottabb politikai kapcsolatok a szomszéd országokkal lehetővé teszik, hogy nyíltan úgy tekintsük, hogy a kárpát-medencei magyar nyelvű közszolgálati médiának nemcsak a három magyarországi intézmény, hanem a szomszédos országokban működő magyar televízió és rádió szerkesztőségek is szerves részei. Tehát az adott országban élő magyarok helyzetét jól ismerő műhelyekkel való állandó kapcsolat megteremtése, a helyi média megerősítése, támogatása is része kellene hogy legyen egy átfogó magyar média-stratégiának.