Magyarság a médiáért – Magyar médiastratégia
A Magyarország 2000 konferenciák - miközben meghirdetett céljaik tekintetében az összmagyarság érdekeit szolgálják - mindinkább az egymást követő kormányzatok propaganda-eszközeivé lettek. A jelenlegi kabinet némileg szemérmesebben használja ezt az ölébe pottyant tradíciót (sokkal jobban érdekli a hatékonyabbnak,ütőképesebbnek érzett Magyar Állandó Értekezlet intézménye), míg az előző kormány valósággal lubickolt e külsőségekben gazdag találkozókban.
Talán nem áll messze az igazságtól, hogy Hornék eleve píár-szándékkal hívták életre e rendezvénysorozatot, amelynek igen erőteljes legitimációs szerepet is tulajdonítottak - főként abban a tekintetben, hogy a nyugati emigráció legalább nemzeti színekben fogadja el partnerként a gyűlölt diktatúra megszelídült utódpárti politikusait.
A Magyarország 2000 mozgalom - már csak a behatároló elnevezés miatt is - a végét járja. Maga a kétségtelen igény azonban - hogy a határon túl élő és a szórványmagyarság minél szorosabbra szeretné fűzni mindennapi és szakmai kapcsolatait az anyaországgal - élőbb, mint valaha. Ezt lehetett tapasztalni azon a kétnapos médiakonferencián is, amely a magyarság és az elektronikus sajtó "szimbiózisát" taglalta.
A kívülállónak úgy tűnt: a határokon túli magyar rádiós és televíziós műhelyeknek nagyságrendekkel fontosabb volt ez az eszmecsere, mint a határon belülieknek. Ez a tapasztalat némiképp zavarba ejtő. Azt mutatja ugyanis, hogy a magyarországi média - főleg mióta a kereskedelmi rádiók és televíziók hegemóniája nyilvánvalóvá vált - bezárkózott, "elvan magában, mint a befőtt". A konferencia erről szemérmesen hallgatott, de az ok kitapintható: a felvidéki, erdélyi, vajdasági nézők egyelőre nem jelentenek számottevő vásárlóerőt. Mivel pedig nem éri meg nekik reklámozni, nem is foglalkoznak velük a profitorientált társaságok - mintha nem is léteznének.