Látni, hallani a magyarokról magyarul. Ez a '89-'90-es rendszerváltás egyik vitathatatlan emberjogi, kisebbségjogi nyeresége a határon túli magyarok életében. Az anyanyelv nyilvános használatára irányuló többi remény sajnos csak részben, vagy egyáltalán nem vált be.
A határon túli magyar nyelvű tájékoztatás házatáján új helyzetet teremtett a Duna TV megjelenése, valamint az, hogy a Magyar Televízió határokon túli műhelyek műsoraiból is átvesz sugárzásra. Kialakult egy új dimenzió, amely az eddigiektől eltérő folyamatokat indított el. Lehetővé vált
1. az anyaország közvéleményének árnyalt és tárgyilagos tájékoztatása a határon túli magyarok helyzetéről, mindennapi életéről, problémáiról,
2. a határon túli magyarság tájékoztatása mind az anyaországi történésekről, mind a világon szétszórtan élő magyarok életéről. A műholdas adásra ugyanakkor rendkívül fontos nyelvművelő, identitásmegőrző és közösségteremtő szerep is hárult.
A Duna Televízió eddigi működése alapján kiderült, hogy a magyarországi közvéleményre gyakorolt hatása messze elmarad a Magyar Televízióétól (belföldi nézettsége 3-4%). Nézőtábora külföldön, elsősorban Erdélyben van, hisz Magyarországon kívül itt él a legtöbb magyar. Tehát az 1. pontban megfogalmazott igény egyelőre várat magára, amíg a Duna TV rá nem talál arra a műsorszerkezetre, amely egyaránt vonzza a bel- és külföldön élő nézőket. Nem kétséges viszont, hogy a műholdas műsor a 2. pontban foglaltakat saját ars poeticájának is tekinti. Más kérdés, hogy a jelenlegi műsorstruktúra milyen rétegekhez szól és milyen néző-kategóriákat hagy - egyelőre -figyelmen kívül.