A ro­mán "for­ra­da­lom" (ha­ta­lom­vál­tás) után a lel­ke­se­dés, a jó­in­du­lat és a tá­jé­ko­zat­lan­ság jel­le­mez­te a se­gély­ak­ci­ó­kat. Ha csak a ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tót és az elekt­ro­ni­kus mé­di­át vesszük fi­gye­lem­be, az új kö­rül­mé­nyek kö­zött élet­kép­te­len­né vált la­pok (rész­ben új) ve­ze­tői el­in­dul­tak fel­ele­ve­ní­te­ni ré­gi kap­cso­la­ta­i­kat, meg­ke­res­ni azo­kat az er­dé­lyi ér­tel­mi­sé­gi­e­ket, akik az évek so­rán Ma­gya­ror­szág­ra te­le­pül­tek, és akik kö­zül töb­ben fe­le­lős po­zí­ci­ó­ba ke­rül­tek a rend­szer­vál­tás után. De meg­ke­res­ték azo­kat a ma­gyar sze­mé­lyi­sé­ge­ket is, akik az öt­ve­nes és a hat­va­nas évek hosszú hall­ga­tá­sa után igye­kez­tek be­vin­ni a köz­tu­dat­ba a ha­tá­ro­kon tú­li ma­gyar­ság létezését(!), gond­ja­it. Ezen sze­mé­lyi­sé­gek kö­zül töb­ben az új ma­gyar ve­ze­tés él­vo­na­lá­ba ke­rül­tek és mód­juk, al­kal­muk volt ar­ra, hogy azon­nal vagy rö­vid ha­tár­idő alatt az őket meg­ke­re­ső sze­mé­lyek­nek meg­sze­rez­zék a kért se­gít­sé­get.
Az ilyen mó­don Er­dély­be ke­rült anya­gi esz­kö­zök je­len­tős ré­sze a meg­fe­le­lő em­be­rek ke­zé­ben a meg­fe­le­lő célt szol­gál­ta. Egy ré­szük azon­ban egész egy­sze­rű­en nem ke­rült fel­hasz­ná­lás­ra il­let­ve ma­gán­ér­de­kek, ese­ten­ként sze­mé­lyes po­li­ti­kai am­bí­ci­ók ki­elé­gí­té­sét szol­gál­ta.