A 7EK. Részletek a szövegkönyvből
1958 október. A szovjet pártvezetés a magyar forradalom leverése után tett egy olyan kijelentést, hogy a Varsói Szerződés országaiból idővel ki fogják vonni a szovjet csapatokat. Elsőként (és mint utólag kiderült, utolsónak) a leghőségesebb szövetséges, Románia jöhetett szóba, amely vállalta a magyar forradalom vezetőinek a fogva tartását, ugyanakkor a saját területén, bár viszonylag csend volt, és fegyveres felkelésnek semmilyen jele nem mutatkozott, példás büntetéseket szabott ki azoknak is, akik csak beszéltek egy esetleges tüntetésről. Több, mint nyolcezer, zömmel fiatal ember került nem is börtönbe, hanem, amint később kiderült, kényszermunka táborokba. Ennek ellenére a szovjet vezetés még jobban meg akart győződni csatlósa hőségéről és követelte, vizsgálják felül, hogy kellően szigorú volt-e a megtorlás.
A Bolyain a felülvizsgálás formája egy KISZ (IMSZ) gyűlés volt az egyetem sétatéri Aulájában, ahol három aktivista sorra kihívta az előre kiszemelt diákokat a dobogóra, követelve, hogy valljanak színt: forradalom volt, vagy ellenforradalom. Elítélik-e mindazt, amit a fasiszta felkelők elkövettek vagy sem /.../
Ezen a gyűlésen a Filológiai karnak a teremben jelen levő diákjai közül sokan megtapsolták Vastag Lajos történelem szakos diák válaszát, és egyre gyakrabban felcsendült a füttyszó is az ülést vezető KISZ-aktivisták provokáló kérdései után. F.Z. KISZ-titkár és B.J. megelégelték a dolgot és felszólították a teremben levőket: jelentkezzen az, aki fütyölt és tapsolt. Senki nem emelte fel a kezét.
A gyűlés után két hétig folyt a diákok kihallgatása, egyenként behívták az IMSZ-irodába a gyűlés résztvevőit, megkérdezték, hogy fütyöltek-e, tapsoltak-e és ha nem, akkor látták-e, hogy kik voltak.
Két hét után, épp november negyedikén, a forradalom leverésének évfordulóján újabb kari gyűlés volt, ugyancsak az Aulában. A színpadra felvonult az Egyetem teljes vezérkara: Takács Lajos rektor, a prorektorok, dékánok.
A rektor nyitotta meg a gyűlést és miután elmondta, hogy egy IMSZ gyűlésen a diákok egy csoportja megzavarta a rendet, az Egyetem vezetősége és IMSZ bizottsága úgy döntött: azonnali hatállyal kizárják őket az egyetemről és az IMSZ-ből. Heten kellett, hogy elhagyják azonnal a termet.
Harmad- és negyedéves kidobott diákként, hét fiatal ember, két fiú és öt lány az elhelyezkedés legkisebb reménye nélkül, de (a fiúk) a katonai behívó árnyékában kerültek az utcára. Ez az esemény egész további életüket meghatározta. Előbb mindegyikük megpróbált visszakerülni az egyetemre. Akinek nem sikerült, az pályát módosított, technikumba iratkozott vagy később egy másik egyetemre. A munka nélküli, politikai okokból exmatrikulált diák életérzése és megítélése, az életfogytiglan kísérő káderlap megbélyegezte életüket.
Hét ember, hét sors. Van, akiét tragikus események kísérték, van, aki beilleszkedett a káderlap miatt leszőkült szerény lehetőségek közé, van köztük olyan is, aki hosszú kitérő után megtalálta hivatását.
Kísért a múlt.
Kísért a jövő.
Találkozunk az ismeretlenségben.
Oly összevisszaság,
mint hajdan a pokolban,
mint jövő az égben.
De az is meglehet,
hogy egy és ugyanaz mind a kettő.
/ Szilágyi Domokos: Kísértet/