Önálló média nélkül?
„ÖNÁLLÓ
MÉDIA NÉLKÜL
éppen
saját önállóságunkat és
demokratikus létünket döntjük romba”
Székedi Ferenc az ÚMSZ
és a Manna hullámhosszán ezzel az alcímmel
gondolta tovább az EMNT Médiapolitikai bizottságának
egyik dokumentumát többek között a
http://umsz.manna.ro/velemeny/stb_es_ami_meg_van_2010_02_23.html
webhelyen.
Az ismert közíró a
rá jellemző csipkelődő módon mindjárt az
elején belekötött a „hatékony”
kifejezésbe és a „stb.” jelentésébe.
A 'hatékony' jelző valóban
egyike volt a 89 előtti újságírás
semmitmondó, bombasztikus szavainak a 'megvalósítás'
és más hasonló szavakkal együtt.
Főszerkesztő koromban, a kilencvenes évek elején,
összeállítottam egy kis szógyűjteményt
és megkértem a kollégákat, hogy a nagyon
elkoptatott kifejezéseket ne használják, mert
bár mindegyiknek van pontos jelentése, az érzelmi
velejáró a múlt rendszer propagandájának
üresjáratait juttatja eszünkbe. Szerintem húsz
év után az ember azt hinné, új generációk
nőttek fel, akik nem olvasták az Előrét vagy a Falvak
Dolgozó Népét és kár kiirtani
egyébként konkrét jelentéssel bíró
magyar szavakat. Dehát élnek/élünk olvasók
és írogatók, akiknek a 89 előtti történések
kiirthatatlanul bevésődtek az agyába. Ezért
mégis, lehet, hogy Sz.F.-nek van igaza, talán még
mindig ne használjunk 30 évvel ezelőtt elkoptatott
szavakat, mert rossz emlékeket ébresztenek ... az
olvasók egy részében.
Ami cikkének tartalmi oldalát
illeti, köszönöm, hogy kibontotta, tovább
göngyölítette az EMNT Médiapolitikai
bizottsága közleményének gondolatait. Azt
nem egészen értem, miért feltételezi,
hogy ami nincs az általa olvasott egyoldalas írásban,
az nem lenne tárgya a bizottság munkájának?
Figyelmébe ajánlom az
EMEF-en az RMDSZ-nek átnyújtott dokumentumot is,
http://boroszoltan.ro/art.shtml?grp=8&cat=23&art=65,
amely az erdélyi magyar média megoldandó
kérdéseinek ugyancsak mindössze egy szeletét
tartalmazza: azokat a régóta napirenden levő
szerkezeti átalakításokat, amelyeket a
médiahatóságokban jelen levő RMDSZ-tagok
kezdeményezhetnek és a koalíciós partner
támogatásával (ha lesz ilyen), megoldhatók.
Ezek a hatóságok: a Parlament Média és
Kultúra Bizottsága, Országos Audiovizuális
Tanács, a közszolgálati rádió és
televízió igazgató tanácsai. Gyakorlati
lépések, amelyek nézettebbé,
hallgatottabbá tehetik a közmédiumokat. Az EMNT
Médiapolitikai Bizottsága szeretné, ha a
közvélemény tudomást szerezne arról,
hogy a kormányzati szerepvállalás keretében
milyen intézkedéseket tartunk hasznosnak és
lehetségesnek. Szeretnénk azt hinni, hogy az EMEF-en az
ismertetett elvárásokkal egyetértő
miniszterelnök-helyettes és művelődési
miniszter, azaz RMDSZ elnök és ügyvezető elnök,
ezeket a logikus és időszerű intézkedéseket
továbbítja és végrehajtatja a
médiahatóságokba általa delegált
tagokkal.
A hazai magyar közszolgálati
rádió és főleg a televízió
válsággal küszködik, a közmédiumok
hallgatottsága, nézettsége drámaian
csökkent. Vegyük csak az újraindulás óta
eltelt húsz évet. A kilencvenes évek első
felében a román televízió bukaresti
magyar adásának a mért nézettsége
még 94-ben is ma már csillagászati számot
ért el: 34%, ami több millió nézőt
jelentett, tehát sok román is nézte. Ez a mutató
csökkent mára tíz- és húszezer közé.
Ennek okai mélyebb elemzést igényelnének,
de első két helyen mindenképpen a hazai és a
magyarországi konkurencia megnövekedése (nézhetővé
váltak végre a magyar csatornák is), valamint a
tévénézési társadalmi szokások
megváltozása, az új életformák
(hajtok reggeltől estig, aztán elnyúlok a tévé
előtt és nyomogatom a gombokat) megjelenése áll.
Ehhez adódik a fiatalok (túl)szoros kapcsolódása
az internethez és az ott elérhető szórakozásokhoz,
beleértve a kiválasztható filmeket.
Az új kihívásokra
új műsorpolitikával próbálnak válaszolni
a szerkesztőségek. De kikerülhetetlen a
szerkezet-átalakítás, magyarán a
több napra, több csatornára követhetetlenül
szétszórt hazai magyar adásoknak az egy
gombnyomással, egy csatornán való
hozzáférhetősége. Ez egyeztetéssel, új
műsorpolitikai szereposztással jár, de semmiképpen
nem egyenlő valamilyen központosítással. A
stúdiók munkájának egy része az
országos csatornán, a többi - akárcsak
eddig - a regionálison lenne látható-hallható.
A kinyújtott tenyér.
Tudott dolog, hogy a tízezer példányszámot
csak a legjobb esetben átlépő erdélyi magyar
lapok, de általában a kisebbségi sajtó,
kizárólag kereskedelmi alapon csak kivételesen
tud előállítani minőségi sajtóterméket?
A közvélemény úgy tudja, hogy ez a lap, az
Új Magyar Szó sem az eladott példányokból
származott bevételből fizeti munkatársait. A
mai támogatási rendszerről újságírók,
lapszerkesztők mondják - nem biztos, hogy nyilvánosan
-, hogy nem igazságos és nem átlátható.
Tetszik vagy nem tetszik, de a
sajtószabadság a támogatási rendszer
egyik függvénye is. A sajtószabadsággal
kapcsolatosan ez az ÚMSZ-ban megjelent cikk megfogalmazta a
mai valóságot: az erdélyi avagy bukaresti magyar
korrupcióról - kevés kivétellel - csak a
román lapokból értesülhet az olvasó.
A lapok a piac mellett a támogató(k) pénzéből
élnek, amelyet évenként kuratórium ítél
oda, ezért a támogatót érintő
kellemetlenebb információk, keményebb bírálatok
csak burkoltan vagy alig vannak jelen a lapok hasábjain.
Én - jóhiszeműen -
megpróbálok abból kiindulni, hogy a most éppen
erős, a kormányzásban számarányánál
nagyobb mértékben részt vevő parlamenti
képviseletnek, kisebbségi szervezetnek/szövetségnek
valójában az lenne az érdeke, hogy vezetői közt
ne legyenek korruptak, megvesztegethetők, ezáltal
megzsarolhatók, és nem az, hogy ha vannak, az ne
kerüljön nyilvánosságra. Az is érdeke
lehetne, ha elég erősnek érezné magát,
hogy a szövetséget esetleg őszintén támogató
újságokra, újságírókra ne
vetüljön árnyék, hogy ezt azért
teszik, mert a lap pénzt kap, míg az RMDSZ-t bíráló
másik hasonló lapnak felkopik az álla. Milyen
hitele lehet ennek tudatában az RMDSZ-t dicsérő,
támogató és a bírálókat
támadó írásoknak?
A támogatási rendszer
átalakításának egyik
modelljeként a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács
módszerét ajánljuk. Ez abból áll,
hogy miután megállapítható, hogy melyek
azok a lapok, amelyek területenként közszolgálati
feladatokat látnak el, a lakosság nagy részének
a bizalmát élvezik, bizonyítottan minőségi,
hiteles tájékoztatást nyújtanak,
függetlenül a pártokhoz fűződő ideológiai
beállítottságuktól, kapjanak a terület
és a példányszám arányában
normatív támogatást. Az újságíró
társadalom civilszervezete, a MÚRE vezetői ezt a
modellt találják elfogadhatónak.
Idézek még a támogatásról
szóló passzusból:
-
Az elektronikus média kerüljön vissza a támogatottak
körébe.
-
Azonos pályázati feltételek minden romániai
magyar szerkesztőség részére. A támogatások
nyilvánossá tétele, a láthatatlan
finanszírozások megszüntetése.
-
A támogatások odaítélését,
elosztását első sorban a média személyiségeiből
valamint a civil szervezetek, a kultúra és az egyházak
képviselőiből álló testület végezze
el.
A
közszolgálati rádió és televízió
mindenkihez szól! A
média-hatóságokba (közszolgálati
televízió és rádió igazgató
tanácsa, Országos Audiovizuális Tanács) az
RMDSZ által javasolt személyek kiválasztásakor
a Szövetség konzultáljon az EMNT-vel, amelynek a
média-bizottságában jelen vannak a MÚRE
ágazati vezetői is.
A
sajtóval, médiával kapcsolatosan sokfelé,
sokszor elhangzott bajokat, kifogásokat rendszerbe próbálja
szedni egy civil szerveződés, az EMNT szakbizottsága,
és a nyilvánosság előtt átnyújtani
az erdélyi magyar választók által a
parlamentbe juttatott képviseletnek, mint a média és
a civil szféra elvárásait. Szerintem ezt a sajtó
részéről természetesen lehet bírálni,
de talán érdemes mellé állni is és
hozzáadni más ötleteket és észrevételeket.
Az RMDSZ vezetőinek, Markó Bélának és
Kelemen Hunornak eljuttatott dokumentum meggyőződésünk
szerint a jelenlegi kormányzati ciklusban elvárható,
megoldható intézkedés-csomagot tartalmazza.
A
sajtószabadság megsértésének, a
manipulatív tájékoztatásnak és más
sajtóvétségeknek a nyomon követésére
az EMNT sajtófigyelő-szolgálatot fog
létrehozni, amelynek dokumentumai eljutnak majd a lehető
legszélesebb nyilvánossághoz és adott
esetben a a sajtóra vonatkozó törvények
betartásáért felelős intézményekhez.
A jelenlegi kormányzati ciklus
szerintem az RMDSZ szakítópróbája.
Soha nem vett még részt ilyen arányban a
kormányzati pozíciókban Bukarestben és
Erdélyben (állítólag 40%). Most kellene
elérni jelentős lépéseket az erdélyi
magyarság stratégiai fontosságú
intézményes jogai terén: ilyen a kisebbségek
jogállásáról szóló
törvénynek az erdélyi magyarság számára
előnyös megfogalmazása és elfogadtatása,
az oktatási válság-helyzet szerkezeti megoldása
(kulturális autonómia, azaz a magyar oktatás
kérdéseiben a magyarok döntsenek), a
területi-közgazdasági reform nekünk kedvező
kialakítása, a Székelyföld mint egységes
régió létrehozása. Ha legalább
ezekben a kérdésekben a ciklus végéig nem
lesz előrelépés, ez azt a határozott üzenetet
hordozná, hogy a kormányzati szerepvállalás
nem a legmegfelelőbb vagy nem elégséges módszer
a kisebbségi jogok biztosítására.
Boros Zoltán