Véres március 1990 Marosvásárhely
1990 március 19-én délután 4-től hétig volt
adásunk. A műsor főleg az első szabad március tizenötödikéről
szólt, amelyet - akkor először - Erdély-szerte megünnepeltek.
Adás közben csengeni kezdtek a
szerkesztőségi telefonok, Marosvásárhelyről hívtak bennünket
ismerősök és ismeretlenek és elmondták a bunkókkal
felfegyverkezett hodákiak beözönlését, az RMDSZ székház
ostromát. Miután a kollégák ellenőrizték több forrásból az
információkat, a riportok között magyarul és románul
beszámoltak a Marosvásárhelyen történtekről.
Még aznap este vonatra ült Simonffy
Katalin és Györfi György és másnap, 20-án reggeltől késő
estig, testi épségüket kockáztatva forgattak a helyszínen,
Aradits László pedig megkereste a bukaresti Katonakórházban a
sérült Sütő Andrást.
Hét közben nem volt adásunk, tehát szerdán felajánlottam a Híradó szerkesztőségnek a sebesültekről készült
riportot. Azzal a válasszal kaptam vissza, hogy nem adható be, mert
„még nincsenek román sebesültek”.
Feszültséggel terhes napok, sőt
hetek voltak, a kollégák belső és külső nyomások közepette
igyekeztek helytállni. A szerkesztőség munkatársainak és a
marosvásárhelyi Schnedareck Ervin vezette filmklub videósainak a
felvételeiből ma már összeáll a kirobbantott etnikai konfliktus
teljes képlete. A legmeggyőzőbb a megvert hodáki Mihai Cofariu, akit Koczka György szólaltatott meg a kórházban.
Kocsirendszámok, személyi
igazolványok, csekkönyvek, a megrendelők, a helyi szervezők
kilétének ismeretében, nem kell hozzá Miss Marple vagy Columbo
hadnagy zsenialitása, hogy kitalálja valaki, honnan jöhettek az
utasítások a dorongokkal felfegyverzett falusiak behozatalára.
You need Flash player 8 to play this
|